Alcsút a XII. században készített adóösszeírásokban már nemesi faluként szerepelt. Első okleveles említése 1365-ből származik. A II. világháború előtt a Habsburg család magyarországi uradalmainak központjaként volt ismeretes. A település területe 1819-től József nádor birtokába került, aki felismerte a Vértes előterében fekvő völgy kedvező adottságait, ezért 1825-től különleges növényfajokat telepített ide. A főherceg kertje ritka növényekben való gazdagsága miatt az első közé tartozott a birodalomban.
A település területe 1819-től József nádor birtokába került, aki felismerte a Vértes előterében fekvő völgy kedvező adottságait, ezért 1825-től különleges növényfajokat telepített ide. A főherceg kertje ritka növényekben való gazdagsága miatt az első közé tartozott a birodalomban.
A nádor felépítette a kastélyát, mely az ország egyik legimpozánsabb klasszicista kastélyának számított. A főhercegi uralom jótékony hatása a gazdaság szervezésében is megmutatkozott. Az uralom nemesített juhokat, az ún. alcsúti fajt tartották, mely gyapjúgazdaságával hazánkban a legkeresettebb fajok közé tartozott.
A település lakossága a XVIII. században magyar nemzetiségű és csaknem teljes egészében református vallású volt. A katolikus vallás XIX. század közép táján nyert teret, ekkor már a református egyház által fenntartott iskola mellett katolikus iskola is működött.
Az kastély parkja ma több mint 40 hektáros, növényritkaságok egész sorát rejtő arborétumnak ad helyet, s a természet után vágyakozóknak nyújt kellemes kikapcsolódást. A ránk maradt természeti értékek, és a régmúlt emlékeit őrző épületek nyújtanak az idelátogatók számára élményekben gazdag kirándulási lehetőségeket.